Archbishop Kebab: Pride (1993)

Ezt a lemezt akkor vettem, amikor még nem lehetett mindent azonnal letölteni a világhálóról; hát, így olcsó is volt, meg valamiért azt képzeltem, hogy nekem tetszeni fog, de hát sajnos ez az együttes olyan elviselhetetlen csörömpöléssel harcolt a kapitalizmus ellen, hogy én, ha a zsíros bankárok és a rohadt bürokraták helyében lettem volna, hát komolyan önként vonulok el a Gulágra vagy valamilyen rizsföldre dolgozni. Na, mindegy, aztán pár évvel később szerencsére a Rovátkolt Barom együttesből Rovar ötszáz forintért megszabadított a cédétől (mármint, hogy ő fizetett ötszáz forintot, úgy értem), aztán el is felejtettem az egészet, most meg, képzeljétek, ez a szám eléggé tetszik, majdnem végig bírtam hallgatni. 

Ez így ugye kábé a slam poetry képzőművészeti megfelelője? NEM ÁLLÍTOM, KÉRDEZEM

Ez így ugye kábé a slam poetry képzőművészeti megfelelője? NEM ÁLLÍTOM, KÉRDEZEM

Hát, végül nem bírtam magammal, és megnéztem pár Blondie-setlistet a közelmúltból, ám azt nem mondhatnám, hogy el vagyok ragadtatva, mert van például egy rakás új szám, amit én ugye megértek Emberileg és Szakmailag, csak hát ezek engem sajnos kurvára nem érdekelnek, ugyanakkor meg nincsen a Denise, a Picture This, a Sunday Girl meg az X Offender(!!!!!) meg még egy csomó minden, amik most nem jutnak eszembe. Na, mindegy, az a háromszáz ember, aki ott lesz még rajtam kívül, az nyilván remekül fog szórakozni, meg azért jó lesz ezt így legalább megnézni egyszer. Mondjuk azt azért még hozzátenném, hogy a Judas Priest a kb. hatórás szigetes koncertjén rendkívül tapintatosan csak egy (!) darab új számot játszott, és az sem a Maria volt, hála a jó istennek. 
Ja, amúgy ezen a fotón Clem Burke, a Blondie dobosa látható mellettem, csak így összefutottunk valami szokásos, unalmas partyn, aztán meg a semmiből előkerült az a pimasz fotós, próbáltunk jó képet vágni a dologhoz, de nem nagyon sikerült, látszik, gondolom. 

Hát, végül nem bírtam magammal, és megnéztem pár Blondie-setlistet a közelmúltból, ám azt nem mondhatnám, hogy el vagyok ragadtatva, mert van például egy rakás új szám, amit én ugye megértek Emberileg és Szakmailag, csak hát ezek engem sajnos kurvára nem érdekelnek, ugyanakkor meg nincsen a Denise, a Picture This, a Sunday Girl meg az X Offender(!!!!!) meg még egy csomó minden, amik most nem jutnak eszembe. Na, mindegy, az a háromszáz ember, aki ott lesz még rajtam kívül, az nyilván remekül fog szórakozni, meg azért jó lesz ezt így legalább megnézni egyszer. Mondjuk azt azért még hozzátenném, hogy a Judas Priest a kb. hatórás szigetes koncertjén rendkívül tapintatosan csak egy (!) darab új számot játszott, és az sem a Maria volt, hála a jó istennek. 

Ja, amúgy ezen a fotón Clem Burke, a Blondie dobosa látható mellettem, csak így összefutottunk valami szokásos, unalmas partyn, aztán meg a semmiből előkerült az a pimasz fotós, próbáltunk jó képet vágni a dologhoz, de nem nagyon sikerült, látszik, gondolom. 

rusek:

nem szoktunk ám ilyet csinálni

a három grácia!

rusek:

nem szoktunk ám ilyet csinálni

a három grácia!

"A másik Jehova Csaba (wtf? ez most komoly?) mondásához: Iránban a mai napig 1200 éve halott költők sírjaihoz járnak ki fiatalok (értsd tizen-huszon évesek) és sírva szavallják verseiket. Igaz nekik nem jut annyi ingyen pornó a netről, gondolom."

nagyon köszönöm Inkei Bencének az idézetet és a hiperhivatkozást! Most már ezt is tudom, tudjuk. 

sk8boardpizza:

Dead boys with a nice catholic girl

sk8boardpizza:

Dead boys with a nice catholic girl

Scratch Massive: Seeing Is Believing (2003)

Erre emlékszik még valaki? Francia elektropop-duó kicsit rockosabb hangzású slágerszáma (vagy hát ilyen slágerszerűség inkább), én nagyon bírtam akkoriban, de hosszú évekre teljesen kiment a fejemből. Pedig még a lemezt is megvettem csak egy dal miatt! Na, mindegy, némileg rosszabbul öregedett, mint vártam, de azért bőven COOL még mindig. Vagy ezt most már a Zenebuzi Patron csopiba kellene beraknom? 

Számomra simán az év meglepetése, hogy a Facebook-falam alapján mennyi ismerős várja önkívületi állapotban az új Aphex Twin-lemezt,

miközben én ugye teljesen meg voltam győződve arról, hogy az ilyen harmincas-negyvenes, fehér, a színvonalasan és művészien fontoskodó pop-rockzenéket (Nine Inch Nails! Radiohead! Massive Attack!) kedvelő zenehallgatókat már tökéletesen kielégíti Kanye West, akit épp erre a célra fejlesztettek ki a szakemberek. Szeretnétek erről beszélni? 

The Promise Ring: Red Paint (1996)

Jade Tree!!! Emo!!! Milwaukee!!! A világ legborzalmasabb zenekarfotói!!!! Ettől nagyobb guilty pleasure nincsen. 

falsestuff:

Coral Cross - With a lancet (2014)

lám, egy kis fáziskéséssel valaki más is kitalálta a Gustave Tigert!

Ez tényleg tök jó, és most nézem, hogy ráadásul a violenses Jorge Elbrecht csinálja, akit tökre bírok 

Olvastam, hogy amikor az Úr megteremtette Ádámot, így szólt: “Íme az ember!” Éppúgy mondhatnók, hogy amikor az Úr Balzacot teremtette, így kiáltott fel: “Íme a mesélő!”

Balzac úr, akit egy sorba kell helyeznünk az Ezeregyéjszaka mesélőivel, bebizonyította, hogy noha a dráma életképtelenné vált a színpadon, igenis életképes a regényben. Megmutatta, hogy a mi fásult, lélek és szív nélküli társadalmunkat miként lehet felrázni a színes, eleven, csupa csont és hús poézisnek galvanikus ütéseivel, s a gyönyörteljes bódulatnak azzal a színborával, amellyel balzac úr e művet elárasztotta. A mű olvasása során elénk tárul a bűn, a hiányzó erény, a szikkadt és tartalmatlan tudomány, a lélek nélküli szkepszis, nevetséges önzés, gyermekes hiúság, megfizetett szerelem, s mit tudom én, mi egyéb még, úgyhogy az olvasó döbbenetes fájdalommal fog ráismerni arra a XIX. századra, amelyben él. A Szamárbőr annyi, mintha Voltaire Candide-ját olvasnók Béranger jegyzeteivel; annyi, mint a XIX. század nyomora és fényűzése, hite és hitetlensége, keble szív nélkül és koponyája agyvelő nélkül; maga az a cicomás, illatos, forradalmas, de műveletlen XIX. század, amelyet ötven év alatt, ha egyszer bírna valami fásultságából felrázni, s ez a valami Balzac úrnak Szamárbőr című regénye.

Íme, a mesélésnek áldott tudománya. Lehetsz nagy tudós, lehetsz komoly író, de ha nem bírsz a mesélés adományával, soha nem leszel olyan népszerű, mint az Ezeregyéjszaka vagy Balzac úr. Olvastam, hogy amikor az Úr megteremtette Ádámot, így szólt: “Íme az ember!” Éppúgy mondhatnók, hogy amikor az Úr Balzacot teremtette, így kiáltott fel: “Íme a mesélő!” Minő lendület! mennyi espirit! micsoda fáradtságot nem ismerő nyomozás minden lefestendő részlet után! Hah! hogyan szedi ez az ember ízekre a világot! micsoda krónikás ez! mennyi szenvedély s mégis mennyi hidegvér egyszerre!

Majdnem kétszáz évvel Fabricius Gábor saját maga által gyártott Wikipedia-oldala és az új Quart kedélyes Punnany Massif-koncertkritikái előtt Balzac úr, a neves francia szerző írt egy szerény, visszafogott hangvételű, alaposan átgondolt ajánlót saját új művéhez, ám a gyáva kiadó nem merte csatolni a regényhez; pedig név nélkül jelent volna meg!!! Az én kedvenc részem a címben idézett, de a csupa csont és hús poézis galvanikus ütései is kurva jó. 

Hát olvasgatom így szorgalmasan a Kertész Imre munkásságát méltató cikkeket, és eszembe jutott az, ami talán már itt a tumblin is előkerült korábban: szerintetek lehetséges, hogy így nézzen ki egy nemzetközileg is elismert, jelentős magyar író? Mármint, hogy ilyen zsíroshajú, szalámiszagú bunkónak, úgy értem. Mert szerintem nem! Nyilván semmit nem olvastam Kertész Imrétől, legalábbis semmi olyat, amire érdemes lenne emlékezni, de mittudomén, Esterházytól se, viszont a Péterre azért így jó ránézni legalább! Jó a haja, simán el tudom képzelni, hogy használ dezodort, meg ilyesmik, bármikor adnék neki Nobel-díjat. 

Hát olvasgatom így szorgalmasan a Kertész Imre munkásságát méltató cikkeket, és eszembe jutott az, ami talán már itt a tumblin is előkerült korábban: szerintetek lehetséges, hogy így nézzen ki egy nemzetközileg is elismert, jelentős magyar író? Mármint, hogy ilyen zsíroshajú, szalámiszagú bunkónak, úgy értem. Mert szerintem nem! Nyilván semmit nem olvastam Kertész Imrétől, legalábbis semmi olyat, amire érdemes lenne emlékezni, de mittudomén, Esterházytól se, viszont a Péterre azért így jó ránézni legalább! Jó a haja, simán el tudom képzelni, hogy használ dezodort, meg ilyesmik, bármikor adnék neki Nobel-díjat. 

Bomba sztorit olvastam a minap! Azt tudtátok, hogy Mikszáth a hozományvadász Noszty fiú figuráját valós személyről, Szemző Mátyás méltóságos főispán úrról, az Országos Casino sztárjáról, a nevezetes Bács-Bodrog vármegyei kúrógépről mintázta? Én sem, pedig kábé a legjobb arc volt, Szemere Miklós és mondjuk, mittudomén Al Capone (én sajnos nem nagyon vágom ezeket a digó gengsztereket, azért mondom Al Caponét, mert neki legalább tudom a nevét) legvonzóbb, legregényesebb tulajdonságival felvértezve! És az a legjobb, hogy maga a kiindulópont, mely szerint ugye a családi vagyonát gyorsan felélő nagytermészetű, daliás dzsentrifiú elcsábítja, megszökteti majd feleségül veszi a milliomos zsidó földesúr Ungár Lajos lányát, Piroskát, nagyjából a legérdektelenebb része az egész parádés életműnek. 
Én most tényleg nem akarok untatni senkit a részletekkel, szóval inkább csak Szemző további hőstetteire koncentrálnék, így pontokba szedve, mintegy. Ugyan csak néhány hónapig volt főispán a négy elemit végzett gentleman, ám ebben a szerepkörben is igen emlékezeteset alkotott: például az önérzetes tanítót, aki a főispán úr határozott utasítása ellenére megbuktatta egyik híve fiát, elfogatta, tyúkolba záratta, majd kitette a napra, és senkit nem engedett a közelébe, azon a címen, hogy tífuszos. Szerencsétlen tanító meg ott rikácsolt meg nyáladzott hosszú napokig hasztalan. Óriási! Sajnos aztán le kellett mondania, mert elterjedt, hogy elevenen eltemettette az egyik fattyát, ami remélem, hogy igaz. 
Amúgy állítólag szegény Piroska mellett is valóságos háremet tartott, kúrásainak történetéből pár évtizeddel később erotikus regény is készült, alighanem az ő tevékeny közreműködésével, a lényegre törő, egyúttal sokat ígérő című Négyezer nője volt. Hát ez is milyen őrületesen menő cím már! Tök szívesen elolvasnám, sajnos a magyar Google nem nagyon ad rá találatot. Közben meg sikeres üzletember lett, ingatlanpanamázott, meg illegális kaszinókat üzemeletetett, egy komplett cigányzenekarral csempészett többszázezer koronát Bécsbe, illetve egyiptomi cigarettát Bécsből Budapestre, szóval semmi különös, annál érdekesebb viszont, hogy milyen szórakoztatóan, micsoda nagyvilági gavallériával intézte folyó ügyeit. 
Amikor valami szemtelen firkászok rosszat találtak írni róla, rájuk küldte az embereit, akik lefogták a pimasz újságírókat, és a nyílt utcán SZART TÖMTEK A SZÁJUKBA. Egyik bosszantó hitelezőjét meghívta a kastélyába, meztelenre vetkőztette az ebédlőben, és így elnökölt felette az intézője társaságában. Egy másikat simán csak bezárt egy szobába pár hétre, hátha abból tanul. Tanult is! Valami okvetetlenkedő ügyvédet meg teljesen pucéran, máskülönben viszont súlyzókat emelgetve fogadott a hálószobájában. Egy szerencsétlen balek, a bécsi Lederer szeszgyáros gyengeelméjű fia pedig nem törlesztette rendesen a kártyaadósságát, úgyhogy , mi sem természetesebb, felküldte két verőemberét Bécsbe, hogy robbantsák fel pokolgéppel a Lederer-palotát. Sajnos a palota nem robbant fel, csak a szakácsnő! 
Amúgy igen stílusos úriember volt, mikor elcsábította az egyik világhírű osztrák tenor nejét, kastélyt bérelt az asszonynak, a kastély egyik szobáját pedig egy pompás fejőstehén foglalta el, és annak a tejéből természetesen kizárólag a nő ihatott. Nem csoda, hogy négyezer nője volt! Rajongott a hófehér cérnakesztyűkért (365 pár boldog tulajdonosa volt, így aztán az év minden napjára jutott egy új) és a gyémántokért. Nemcsak szerető, hűséges férjnek, hanem gondos, aggódó apának is bizonyult, hízásra hajlamos fiát, Pucit, mondom PUCIT rendszeresen mérlegre állította, és ha az ifjú Szemző több volt, mint 85 kiló, akkor így korholta:
- Kérem, Puci, maga most nyolvankilenc kiló. Maga disznó. Szóval zabál? Négy napra bezárom, nem eszik, nem iszik. Vonuljon a szobájába! – Hát, így is történt. 
Puci később, a harmincas években Dél-Amerikába szökött az atyai tekintély elől, ott lett előbb pincér, majd jogi szaktekintély, illetve a negyvenes évekre konkrétan 145 kiló. Piroska, a milliomos Ungár lánya tönkrement, pengős kölcsönöket kunyerált az utcán, majd súlyos beteg lett. Férje nem ment el a temetésre. Szemzőt a világháború elején kiutasították Pestről, az ötvenes évek elején tért vissza, fehér cérnakesztyűben, elegánsan, zsebeibe varrt gyémántokkal és vadásszékkel a hóna alatt járta a várost, néha, ha elfáradt, kinyitotta, és leült az út közepére. Szemző Gyula volt főispánként mutatkozott be a kíváncsiskodóknak. 1955-ben aztán leesett a villamosról, és pár hónappal később meghalt, mert nem biztosította az SZTK! Jó, nem csak azért, agyérelmeszesedésben is szenvedett. 

Na, hát szerintem ilyen emberekről kellene százmilliós szuperfilmeket csinálni, nem pedig Széchenyi Istvánról, Toldi Miklósról meg 600 kibaszott kóborkutyáról! Szemző Mátyást játszhatná mondjuk Habony Árpád!!!

Bomba sztorit olvastam a minap! Azt tudtátok, hogy Mikszáth a hozományvadász Noszty fiú figuráját valós személyről, Szemző Mátyás méltóságos főispán úrról, az Országos Casino sztárjáról, a nevezetes Bács-Bodrog vármegyei kúrógépről mintázta? Én sem, pedig kábé a legjobb arc volt, Szemere Miklós és mondjuk, mittudomén Al Capone (én sajnos nem nagyon vágom ezeket a digó gengsztereket, azért mondom Al Caponét, mert neki legalább tudom a nevét) legvonzóbb, legregényesebb tulajdonságival felvértezve! És az a legjobb, hogy maga a kiindulópont, mely szerint ugye a családi vagyonát gyorsan felélő nagytermészetű, daliás dzsentrifiú elcsábítja, megszökteti majd feleségül veszi a milliomos zsidó földesúr Ungár Lajos lányát, Piroskát, nagyjából a legérdektelenebb része az egész parádés életműnek.

Én most tényleg nem akarok untatni senkit a részletekkel, szóval inkább csak Szemző további hőstetteire koncentrálnék, így pontokba szedve, mintegy. Ugyan csak néhány hónapig volt főispán a négy elemit végzett gentleman, ám ebben a szerepkörben is igen emlékezeteset alkotott: például az önérzetes tanítót, aki a főispán úr határozott utasítása ellenére megbuktatta egyik híve fiát, elfogatta, tyúkolba záratta, majd kitette a napra, és senkit nem engedett a közelébe, azon a címen, hogy tífuszos. Szerencsétlen tanító meg ott rikácsolt meg nyáladzott hosszú napokig hasztalan. Óriási! Sajnos aztán le kellett mondania, mert elterjedt, hogy elevenen eltemettette az egyik fattyát, ami remélem, hogy igaz.

Amúgy állítólag szegény Piroska mellett is valóságos háremet tartott, kúrásainak történetéből pár évtizeddel később erotikus regény is készült, alighanem az ő tevékeny közreműködésével, a lényegre törő, egyúttal sokat ígérő című Négyezer nője volt. Hát ez is milyen őrületesen menő cím már! Tök szívesen elolvasnám, sajnos a magyar Google nem nagyon ad rá találatot. Közben meg sikeres üzletember lett, ingatlanpanamázott, meg illegális kaszinókat üzemeletetett, egy komplett cigányzenekarral csempészett többszázezer koronát Bécsbe, illetve egyiptomi cigarettát Bécsből Budapestre, szóval semmi különös, annál érdekesebb viszont, hogy milyen szórakoztatóan, micsoda nagyvilági gavallériával intézte folyó ügyeit.

Amikor valami szemtelen firkászok rosszat találtak írni róla, rájuk küldte az embereit, akik lefogták a pimasz újságírókat, és a nyílt utcán SZART TÖMTEK A SZÁJUKBA. Egyik bosszantó hitelezőjét meghívta a kastélyába, meztelenre vetkőztette az ebédlőben, és így elnökölt felette az intézője társaságában. Egy másikat simán csak bezárt egy szobába pár hétre, hátha abból tanul. Tanult is! Valami okvetetlenkedő ügyvédet meg teljesen pucéran, máskülönben viszont súlyzókat emelgetve fogadott a hálószobájában. Egy szerencsétlen balek, a bécsi Lederer szeszgyáros gyengeelméjű fia pedig nem törlesztette rendesen a kártyaadósságát, úgyhogy , mi sem természetesebb, felküldte két verőemberét Bécsbe, hogy robbantsák fel pokolgéppel a Lederer-palotát. Sajnos a palota nem robbant fel, csak a szakácsnő!

Amúgy igen stílusos úriember volt, mikor elcsábította az egyik világhírű osztrák tenor nejét, kastélyt bérelt az asszonynak, a kastély egyik szobáját pedig egy pompás fejőstehén foglalta el, és annak a tejéből természetesen kizárólag a nő ihatott. Nem csoda, hogy négyezer nője volt! Rajongott a hófehér cérnakesztyűkért (365 pár boldog tulajdonosa volt, így aztán az év minden napjára jutott egy új) és a gyémántokért. Nemcsak szerető, hűséges férjnek, hanem gondos, aggódó apának is bizonyult, hízásra hajlamos fiát, Pucit, mondom PUCIT rendszeresen mérlegre állította, és ha az ifjú Szemző több volt, mint 85 kiló, akkor így korholta:

- Kérem, Puci, maga most nyolvankilenc kiló. Maga disznó. Szóval zabál? Négy napra bezárom, nem eszik, nem iszik. Vonuljon a szobájába! – Hát, így is történt.

Puci később, a harmincas években Dél-Amerikába szökött az atyai tekintély elől, ott lett előbb pincér, majd jogi szaktekintély, illetve a negyvenes évekre konkrétan 145 kiló. Piroska, a milliomos Ungár lánya tönkrement, pengős kölcsönöket kunyerált az utcán, majd súlyos beteg lett. Férje nem ment el a temetésre. Szemzőt a világháború elején kiutasították Pestről, az ötvenes évek elején tért vissza, fehér cérnakesztyűben, elegánsan, zsebeibe varrt gyémántokkal és vadásszékkel a hóna alatt járta a várost, néha, ha elfáradt, kinyitotta, és leült az út közepére. Szemző Gyula volt főispánként mutatkozott be a kíváncsiskodóknak. 1955-ben aztán leesett a villamosról, és pár hónappal később meghalt, mert nem biztosította az SZTK! Jó, nem csak azért, agyérelmeszesedésben is szenvedett.

Na, hát szerintem ilyen emberekről kellene százmilliós szuperfilmeket csinálni, nem pedig Széchenyi Istvánról, Toldi Miklósról meg 600 kibaszott kóborkutyáról! Szemző Mátyást játszhatná mondjuk Habony Árpád!!!

Google Analytics Alternative