you don't do heavy metal in dobly
(Source: inkeibence)
JEHOVAHKILL
oké, én is érzem a színvonalcsökkenést, de ennek nagyon örültem: szóval tök jó az új telefonom, mert mint kiderült, van rajta képszerkesztő, azon meg ilyen jópofa Horn Gyula effekt. Efféle dolgokon szoktam nevetni mostanában, ez van.
Billy Squier - Rock Me Tonite (1984)
Egy mókás videóklip!
Na, ez nekem eddig teljesen kimaradt, pedig anno többször is végignéztem a VH1-en a Worst Music Videos Ever-típusú műsorokat, ennek a videónak meg egy novellaméretű, vicces és szomorú sztorikban bővelkedő Wikipedia-oldala van, és hát nem véletlenül. Szóval Billy Squier egy ilyen közepesen népszerű stadionrock artista volt a nyolcvanas években (és amikor azt írom, “stadionrock”, ne mondjuk a Bon Jovi fékevesztett és brutális heavy metáljára gondoljatok, hanem inkább a korai Michael Boltonra vagy ilyesmire. edit. amúgy tök úgy kezdődik, mint a Cold as Ice), akinek állítólag ez az egy darab videóklip törte derékba a máskülönben ígéretesen ívelő karrierjét.
A részleteket a már linkelt wikipedia-oldalon is lehet olvasni, én csak annyit fűznék hozzá, hogy tényleg vicces és persze határtalanul GAY ez a videó, hiszen: Squier félmeztelenül ébred a csillogó selyemágyneműben, később azért felhúz egy cuki fehér felsőt, a tükör előtt táncol miközben megigazítja a haját, aztán a földön kúszik-mászik-vonaglik hosszasan, ahol talál egy rózsaszín topot(!) (ezzel picit táncolgat térden állva, a biztonság kedvéért), később felveszi ezt is, aztán van még, hú, léggitár, szökdécselés, faszlóbálás, egy dramaturgiailag nagyon fontos ponton rúdtánc(!), pólóletépés, meg rengeteg szürreális apróság, de mindegy is, mert ebben az a legviccesebb, hogy a rendező (Kenny Ortega, ő csinálta később a High School Musicaleket is) eredeti koncepciója szerint a fellépésre készülődő rocksztár szokásos, mindannyiunk által jól ismert rituáléját szerette volna zenés videóba álmodni (merthogy a végén zenélés is van, de az már nem olyan érdekes), és hát ő gondolom ezt így képzelte el, vagy nem tudom: egyszer, egy koncert előtt talán kipróbálom én is! Na, és a vége egy igazi karriergyilkos klip lett, melynek hatására Squiertől elfordult az addig huszonéves lányokból és/vagy harmincas háziasszonyokból és/vagy heteroszexuális szoftrockerekből álló rajongótábra, de cserébe sajnos gay ikon sem lett szegény.
Ami még érdekes, hogy oké, persze, vicces, meg eléggé buzis, de mai szemmel igazából annyira rí ki feltűnően a korszak, izé, színvonalából.
meg ugye már említettem, hogy mennyire szeretem az efféle gyorstüzelő lábdobot. talán abban a Suicide-számban hallottam először ilyet, aminek most nem jut eszembe a címe.
Nicki Minaj - Stupid Hoe (2011)
Oké, ez már tényleg akkora ordenáré primitívség, hogy én is megemelem a kalapom.
Hemant Bhosle & Asha Bhosle - Phir Teri Yaad (1981)
Na jó, ha mindenki ezen pörög, akkor egy kicsit én is: szóval tényleg nagyon fasza az új Heineken-Ghostworld-Gumnaam-reklám, és nekem is az juttatta eszembe, hogy végre-valahára megkeressem annak az indiai filmnek a zenéjét, amit még mengisztuval láttunk Szíriában egy moziban (egyébként tök érdekes, mert kizárólag bollywoodi valamint Jean Claude Van Damme-filmek mentek akkor a damaszkuszi mozikban, vajon most is így van? remélem, hogy igen!), de sajnos nem találtam meg végül; ám találtam helyette valami sokkal jobbat! Egy ún. indiai psych-funk válogatásról van ez a szám, és a legtöbb szám tényleg funkos, beates, fuzzos, szörfös meg persze pszichedelikus ésatöbbi, tök jók is, nyilván, viszont ez a dal egyenesen varázslatos: itt is van pszichedelia, de nem olyan kábítószeres meg a hatvanas évekből kiinduló, hanem valami olyan ún. álomszerűen lebegő mint mondjuk a 4AD-s zenekaroknál (edit: jó, ez is hülyeség, de most nem tudtam kitalálni jobbat), mindeközben a ritmusszekció meg krautrockosan menetel, a vokálok, hát azok meg tényleg egy egészen másik világból (és nem is feltétlenül Indiából, úgy értem) szólnak; semmi világzenés (jó vagy rossz értelemben vett, mindegy) vagy távolkeleti kuriózum hangulata nincs neki, én simán el tudnám képzelni mondjuk egy Küss Mich-buliban, vagy valami ilyesmi. Tényleg csodálatos, egy hete nyomatom folyamatosan.
Nekem egyébként magával az elvvel semmi bajom: mármint hogy két-három szellemes, minden műkritikai-tudományos alaposságot mellőző mondattal lerendezni valami szellemóriás teljes életművét, ez egyrészt például lehet tök vicces, másrészt meg hát simán lehet találóbb, mint valami hosszú, szétfolyó, unalmas szöveg, miért ne, 2012 van, basszájba; aztán meg, tudom hogy sokan hajlamosak a Bucó utóbbi úgy kb. 10-12 évét valami ámokfutásként elkönyvelni, de én nem tartozom közéjük, de nem ám, szerintem abszolút van humorpotenciál ebben a „nagyobb társaságban, ha valami divatos poszt-posztmodern szerzőkről folyik éppen a vita, felemelt mutatóujjal, tanárbácsis hangon közölni kell minden jelenlévővel, hogy Szabolcska Mhálynál nagyobb művészt nem hordott még hátán a Föld, badabumm-tss” vagy valami ilyesmi, oké, ez is unalmas lett egy idő után,de hát legalább ő találta ki, istenem, viszont legutóbb, amikor a Magyar Hírlapban küldte el a picsába az agg magyartanárát (többek közt ilyen halhatatlan mondatokkal, hogy Nekem 16 éves gimnazistától 70 éves irodalomtörténészig ível a táborom. Menj be antikváriumba, és keress Pozsonyit. Nincs. Ha beviszik, két napig van ott. Vigyél be egy Spirót, és körberöhögnek. Akármekkora hátteretek van, az élet örök törvényeivel nem lehet ellenkezni. Hosszú távon nem kelletek ti senkinek. Na, ez például kurva vicces, mert tudtommal a Bucó szépírói munkássága az körülbelül olyan terjedelmes, mint az enyém, de ha lemaradtam a nagyregényéről, akkor elnézést), na mindegy, most meg itt van ez a látszólag ártalmatlan bejegyzés, hát nem tudom, ez se nem vicces, se nem provokatív, hanem egyszerűen csak primitív bénaság, kb. mintha a napiszaron vagy valami hasonló oldalon olvasnám. Tudom, jó reggelt, de ez akkor is tök szomorú.
:DDDD egy rakás elbaszott taxidermia, komoly kihívás volt kiválasztani a legnyomorultabbat, hihi
na jó, még ezt is:
EZ SZUPER!
The Gathering - Leaves (1995)
Az így elég szörnyen hangzik, hogy Candlemass + Enya (jó, biztos lehetne találóbb-izgalmasabb párhuzamokat is kitalálni, csak sajnos én nem vagyok otthon annyira sem az epikus doom metálban, sem pedig a new age popzenében, elnézést), de ez egy tök jó kis sláger volt szerintem. Meg a csaj is jól néz ki! Vagy legalábbis kilencvenötben még jól nézett ki. A zenekart, gondolom, nem kell bemutatni, egy időben hallatlanul népszerű volt a magyar gimnazisták körében, Hollandiából akkoriban talán még a Thunderdome válogatáscédék tudtak áttörni ennyire, már ha az a márka holland volt egyáltalán, de gondolom, hogy igen.
…ring-ring
Én: Háló!
P…: Helló, én vagyok az P… az R33-ból. Figyelj egy elég kellemetlen dolog miatt hívlak.
Én: Aha, mondjad mi van?
P…: Tudod volt az a Népi Papa koncert itt nálunk ősszel, amit te szerveztél ide.* Na, az van, hogy azon készült egy videó, amiben árpádsávos zászlót lengettek meg minden. Na, azt a videót le kéne szedni, mert tökre látszik benne az R33 és jönnek, hogy mi ilyenek vagyunk, meg, hogy nálunk ilyen náci bulik vannak…
Én: De hát aki ott volt az vágta, hogy ez egy vicc volt, egy paródia.
P…: Igen én is tudom, ott voltam és tök jó volt, mármint tökrossz, de jó. Szóval jöhettek meg minden, de azt a videót le kéne szedni, mert azt mutogatják.
Én: De kik?
P…: Mittudomén a gödrösök…
Én: A Gödrösök???
P…: Meg mások is, de mindegy is nem ez a lényeg hanem az, hogy lécci szedjétek le.
Ez a beszélgetés 2011január 19-én zajlott köztem és az R33 bérlője között, pár nappal azután, hogy a hippibrigádot kibaszták a Gödörből. Az Ápolt Koponyák két live videója azóta lekerült az ismert videó megosztó portálról. Ha nagyon rosszindulatú lennék akkor azt mondanám, hogy a demszkygecin hízott Világveleje brigád elkezdett új helyet keresni magának, de nem vagyok az, ezért nem mondok ilyet.
Na, mindegy az a lényeg, hogy Hitler a buli!
*Valóban 2011-ben ez volt az utolsó koncert, aminek a szervezésében aktívan részt vettem.
Egy jópofa történet!
“Ránéztünk Gáborra, és egyből láttuk, hogy ilyen fejjel nem lehet kiállni a közönség elé, ilyen névvel pedig megint csak magunkat égetnénk. Így lett egy maszkja, és kapott gyorsan valami álnevet. Tavaszra megszoktuk az ábrázatát, és úgy gondoltuk, hogy a közönség is csak megszokja majd valamikor, ezért lekerült az álarc.”
