JEHOVAHKILL

Like aunt Golda high on Zion

photomusik:

Motörhead

Annyira fess, mutatós, jól öltözött srácok voltak itt (kb. ‘79, gondolom), főleg a Philthy Animal Taylor ezzel a kicsit vándorcigányos, csibészes sármjával meg a Lemmy a szívdöglesztő mosolyával, hogy én soha nem értettem igazán ezt a mosdatlan-rosszarcú-paraszt-stb. imidzset, amit talán maga a Motörhead, de gyanítom, hogy inkább a rajongók igyekeztek kialakítani a zenekarról. Jó, hát nem egy modellkasztingos Clash, de azért nem is az Iron Maiden, amiben aztán tényleg mindenki komoly küllemkihívásokkal küzdött és küzd máig, leszámítva talán a Paul Di’Annót, amíg nem lett ő is püffedt alkoholista.  

Azok a fiúk: Jótündér (1991)

Ne haragudjatok, de ebben a pillanatban meg vagyok győződve arról, hogy ez a legfülbemászöbb/fülbe leginkább mászó magyar nyelvű poprefrén; remélem, holnapra elmúlik. Még úgy is, hogy azért a kibebaszott latinos gitárszólóért (a szenvedélyes táncolj, te spanyol lány! felkiáltás után kezdődik)  kapásból levontam ezer pontot. 

edit: és persze én is ismertem ezt a számot, csak kábé húsz éve nem hallottam, és eszembe sem jutott 

Úristen, ezt kellett volna reglobbolni, hát teljesen kikészít most is, komolyan.

Biztos voltam abban, hogy elég beírni azt, hogy Artax, és kidob kábé egymillió gifet erről a jelenetről. Jó, nem egymilliót, de sokat. Na mindegy, csak azt akartam mondani, hogy én szerintem ezen sírtam életemben a legtöbbet. Jó, meg még Trianonon. Amúgy a könyv még sokkal jobb, de tényleg, ráadásul abban nincs a Limahl. 

Biztos voltam abban, hogy elég beírni azt, hogy Artax, és kidob kábé egymillió gifet erről a jelenetről. Jó, nem egymilliót, de sokat. Na mindegy, csak azt akartam mondani, hogy én szerintem ezen sírtam életemben a legtöbbet. Jó, meg még Trianonon. Amúgy a könyv még sokkal jobb, de tényleg, ráadásul abban nincs a Limahl. 

http://cink.hu/tenyleg-miert-feltek-ennyire-putyintol-1564592574 

Jó, ez tök ciki lesz, már most megbántam, de muszáj leírnom, hogy én nagyon örülök, hogy a cink.hu leigazolta Gazda Albertet, ezt a fiatal és tehetséges újságírót, aki tök egyszerűen és érthetően megírja, hogy mi a picsa van, hogy az olyanok is értsék, akik általában nem értik az ilyesmit, meg nem is érdekli őket annyira, gondolok itt elsősorban magamra, vagy például Konta Barbarára és még másokra is. Kicsit ilyen Ramones-élmény ez, hogy mondjuk mikor a művész azt mondja, hogy ragasztót szeretne szívni, akkor tényleg arra gondol, hogy ragasztót szeretne szívni (vagy esetleg azt, hogy mások, például a srácok szeretnének ragasztót szívni, ez még belefér az értelmezési horizontba), és ezt - még ha nem is tudok  vele száz százalékig azonosulni - azért  megértem én is, meg érdekel és fontosnak tartom, és bele tudok látni mélyebb dolgokat is, ha úgy akarom! Mondjuk Gazda Albertnek nincsenek olyan jó refrénjei, mint a Ramonesnak, ezt még hozzátenném, itt azért sántít a párhuzam. 

Filmek, amelyeknek minden épeszű számítás szerint nézhetetlennek kellene lenniük, ám nem azok, hanem épp ellenkezőleg:

1. A pusztító: Őrült kell egy őrült ellen! Ezt már egyszer voltam szíves

2. Mrs. Doubtfire: Az emberiség elleni bűncselekményekért már többször elítélt Robin Williams nagymamaruhában bolondozik ebben a vérbeli, szívet melengető, vasárnap délutáni családi komédiában; és KURVA VICCES! Minden egyes alkalommal megdöbbenek ezen. 

3. Pitch Black - 22 évente sötétség: Ezt sem értem egyáltalán, eleve egy óriási baromság az egész, meg hát még a szörnyek is tök bénán néznek ki. Talán a Vin Diesel napszemüvege miatt működik, nem tudom. 

meg biztos van még egy csomó, csak nincs kedvem gondolkozni rajta. 

Modern Eon: Euthenics (1981)

Kedvenc mások kultúrájában való turistáskodás-fantáziáim egyike, hogy lemondóan, ám kifogástalan sminkben és menő frizurával állok valami elbaszott brit gyártelepen, miközben a háttérben szomorúan csilingel a gitár és valaki mániákusan lefelé pengeti a basszust, mondjuk Simon Gallup vagy Margaret Thatcher vagy akárki. Én ugyan a Modern Eon zenekarról a büdös életben nem hallottam, és talán más se nagyon, pláne, hogy milyen idióta név ez, meg egyáltalán, viszont ha valaki a fentebb részletezett élményhez hasonlóra vágyik, de már unja a Comsat Angelst, a Soundot meg a Teardrop Explodest, vagy ami éppen eszébe jut,akkor érdemes meghallgatni ezt is!

edit: mondjuk balint.tumblr.com biztos ismeri! 

448 Plays

annabarbi: Elsuhanó vonat (kb. 2002)

Ezt nyilván nem fogják játszani, márt csak ezért sem, mert emlékeim szerint soha nem hangzott el élőben, az internet szerint kábé nem is létezik, nem emlékeztet sem a Hot Water Musicra, sem az At The Drive-Inre, sem pedig a mittudomén micsodára, hanem hát ez egy szép, nyálas power ballada egy szakításról vagy a társadalmi elidegenedésről vagy akármiről, nekem pedig ez a kedvenc magyar nyelvű számom egyébként, ha ez érdekel valakit. 

"metszett gyümölcs"

"metszett gyümölcs"

én ugyan különösebben nem rajongok egyikért sem, de talán érdekes lehet, hogy ezen a képen állítólag a fiatal Esterházy Péter látható, amint megtekinti a Mesés Négyes, a The Beatles együttes koncertjét Essenben, 1966-ban. 

The Delinquents: Alien Beach Party (1979)

Ez meg a legjobb B52’s-szám, amit nem a B52’s írt. Az a kérlelhetetlenül ciccegő dobgéplábcin, ami végigvonul az egész dalon, alighanem az élet apró csodáinak egyike.

Madness: Baggy Trousers (1980)

Azóta, hogy ezzel a klippel első ízben találkoztam, már hallottam egy csomó Madness-számot, valószínűleg az összeset egyébként, némelyiket többször is, és a legtöbbről nem konkrét élethelyzetek jutnak eszembe, hanem hát maga a Madness, viszont ennél a videónál meg még mindig beugrik, de tényleg, akárhányszor is kerül elém, hogy milyen jó lenne újraolvasni az első Adrian Mole-t. Aztán végül is soha nem olvastam újra, illetve talán csak egyszer, kábé tíz éve. És akkor sem a klip miatt, csak valami hosszabb vonatútra mentem, és gyorsan kellett vennem valami könyvet az állomáson. És pont olyan volt, mint amilyenre emlékeztem: CSODÁS! :((( nyb.

Ismeritek Anatole Hongrois  arany-gyémántdiplomás zeneszerzőt, ill. ART díjas író-költőt? Én nem ismertem, de ha valakinek megvan a Hugó, a kém című eposz vagy az Uralkodók klónjai, kérem, adja kölcsön, nagyon érdekelne. Amúgy (és ez alighanem az én hibám), csak negyedik olvasásra értettem meg, hogy a Budai villa 23. köre nem arról szól, hogy foglyul ejtenek egy villát, hanem a fiatal főszereplővel történik mindez. 

Rudimentary Peni - Pope Adrian 37th Psychristiatric Full Album (1995)

Húszévesen rendkívüli módon meghatott, hogy Pozsonyi Ádám egyáltalán szóba áll velem, pláne, hogy akkor még nem csak arról lehetett beszélgetni vele, hogy a komcsi házmestereknek azért végső soron igazuk volt, meg hogy Kádár alatt azért legalább rend volt, hanem egy csomó minden másról is: például popzenéről! Ő mondta, hogy ez a Rudimentary Peni-lemez (amit egy csomószor látok felbukkanni itt a tumbászon is, szóval tudom, ez azért messze van a bennfentes tipptől, nem is azért írom, csak úgy eszembe jutott valamiért) biztos tetszene nekem, mert hogy én szeretem ezeket a bolondságokat. És itt aztán van bolondság, de tényleg, kábé hegyekbe hordva! Ugye az énekes Nick Blinko alapjáraton is egy bomlott elméjű képzőművész, aki egy különösen zaklatott időszakában valahányadik Adorján pápának képzelte magát mármint elvileg a harminchetediknek, de hát olyan igazából nem volt), így aztán hosszabb időre be is került a pszichiátriára, ami eléggé nagy buli lehetett, és ebből a kis kalandból született ez a lemez. Azóta sem néztem utána egyébként, hogy mennyi igaz ebből a sztoriból, mindenesetre szeretném azt hinni, hogy: minden! De amúgy tényleg tök jó lemez, monoton, zajos, ijesztő és teljesen idióta, a háttérben pedig egy hang folyvást azt ismételgeti, hogy “Papus Adrianus”, de mondom, megállás nélkül, ami tényleg komoly érzelmi többlettel gazdagítja a művét. Egyébként meg nagyon szomorú, hogy egy csomó magyar hírességnek megy el folyamatosan az esze, de azok nem csinálnak tök jó zajos meg monoton punklemezeket, hanem csak a Reflektor Magazinban meg a Kossuth rádióban nyilatkoznak maximum. 

:(

:(

More Information
Web Analytics