you don't do heavy metal in dobly
Roy Loney - Phantom Mover (1979)
Ez is, bazmeg, miért nincs fent a Youtube-on? Nem baj, inkább elmondom, hogy mit is hallhattok: tehát az elég jellegzetes, ún. “nyeles felmosó”-frizurát viselő, ám máskülönben nagyon jó pasi Roy Loney a csodálatos Flamin’ Groovies énekese volt a zenekar megszűnéséig, azaz a hetvenes évek végéig. (még egy ideig létezett ugyan egy session-zenészekkel felálló önfeldolgozó imposztorzenekar Flamin’ Groovies néven, de azt már nem nagyon tartja számon a Történelem). De mindegy, most nem is erről van szó, hanem hát Ron Loney első szólólemezéről (Out After Dark), amely egyrészt tök jó, másrészt pedig van rajta egy igazi sláger is (ez itt, felül, de gondolom, hogy sikerült kitalálni) ami természetesen egyáltalán nem lett sláger soha sehol a picsába’, de ugye pont erre találták ki az internetet ill. a tumbászt, hogy ilyen számokat mutogassunk egymásnak! Meg cicákat! Olyan sokat nem lehet írni róla: ilyen pubrockos lumpen powerpop, az a fajta, amiből én akármikor akármennyit tudnék hallgatni, mert egyszerűen ELLENÁLLHATATLAN. Figyeljünk oda a második kiállásban/fokozásban arra a részre, hogy: We get drunk and wear a scarf (vagy valami ilyesmi), hát aki ott nem kezd bólogatni, az ne is kövessen engem, kérem. (egyébként Gun Club-rajongóknak is ajánlom, van benne egy kis proto-psychobilly vonal is, illetve mintha lenne, nem tudom).
És hogy mi van most Roy Loney-val, él-e, hal-e? Hát ezt én sem tudtam, szóval meg kellett néznem, és szerencsére él, zenél, és természetesen továbbra is hibátlanul néz ki: mostanában kb. úgy, mint Charles Bronson.
